Zeneoktatás – minél hamarabb!

„Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak a testét adja a gyermekének, lelkét is magából építi fel.”

Kodály Zoltán

Zenei „műveltségünk” alapjait valóban az anyaméhben tanuljuk meg. Az anyai szív dobbanása nyugalmat és biztonságot áraszt később is a gyermekkor folyamán. A mondókák, dúdolók, egyszerű gyerekdalok ritmusa és dallamvilága fokozatosan bővül, ahogy haladunk a további életkorok felé.

Ha pedig visszatekintünk az emberiség történetére, ott is azt látjuk, hogy a zene mindenütt jelen van. Ott dübörög a sámándobok varázslatában a tűz mellett, a csatadalokban, a lelkesítő dobpergésben. Ott hullámzik a templomi padsorok között, a színházi páholyokban. Kísér bennünket hétköznapjainkon, ünnepeinken. Mondhatjuk, hogy a zene, a ritmus életünk szerves - méghozzá nagyon is megbecsült - része.

Amióta világ a világ, a hangszeres tudást a műveltség egyik fokmérőjének tartották, a jó muzsikust pedig tisztelet övezte. Már az ókori görögök a hét szabad művészet – azaz a legfontosabb tudományok - egyikeként ismerték el a zeneoktatást. Az utóbbi évek tudományos vizsgálatai pedig azt is egyértelművé tették, hogy a zenetanulás hozzájárulhat velünk született képességeink kibontakoztatásához. Bizony, a gyermeki agy rendszeres hangszeres gyakorlás hatására nagyon jó irányba változik! A lényeg, hogy időben kezdjük el a zenei képzést. Zenetanárként, és egyúttal három gyermek édesanyjaként nap mint nap tapasztalom a zene szellemi és lelki téren kifejtett jótékony hatásait.

Ajánlom mindenkinek!

Itt olvashat bővebben a zenetanulás előnyeiről:

A hárfatanulás

A zenetanulás idegrendszeri háttere